Ha nem is ismerős ma még / Aki az úton jön feléd / Nem számít csúnya avagy szép / Nem számít hová tart, s merre lép

Nem számít ha más jelre vár / Nem számít milyen ruhában jár / Nem számít fiú ő vagy egy lány / Nem számít hogy félénk vagy vagány

Nem számít ha más nyelven szól / Csak erre emlékezz majd jól: / Kit szemed másmilyennek lát / Lehet egy újabb jóbarát…

2)

Hidd el nem számít sem tér sem idő / Nem számít korán vagy későn kelő / Nem számít hóvihar sem eső / Nem számít “kenyér” száll vagy egy “kő”

Nem számít ha épp szomorú / Nem számít rövid vagy hosszú hajú / Nem számít merre hál s honnan hív / Nem számít hogy bérház vagy egy híd

Nem számít ha éri egy vád / Ítéletét nem bízták rád / Mert mások bűnösnek mondják / Lehet egy igaz és hű barát...

3)

Nem számít városban él vagy tanyán / Nem számít mély-e a ránc homlokán / Nem számít játszik-e zongorán / Nem számít, hogy matróz vagy kapitány

Nem számít nevében a rang / Nem számít kong-e majd érte harang / Nem számít ipszilont ír vagy ’i’-t / Nem számít hogy gyógyul vagy gyógyít

Nem számít hogy átkoz vagy áld / A sarat mindig büszkén álld: / Nem számít kit hoz el a jövő / Lehet hogy barátod lesz majd ő...

4)

Nem számít ha érdeke más / Kalapja sildes vagy kör-karimás / Nem számít hogy tegez ő vagy magáz / Nem számít hogy bére öt vagy száz

Nem számít ha gyermeke sír / Nem számít prózát vagy verseket ír / Nem számít nős vagy épp agglegény / Nem számít ha özvegy és szegény

Nem számít ha könnyeket ont / Lehet hogy rád van szükség pont: / Őszintén nézz szemébe hát / Legyen egy újabb jóbarát...

5)

Nem számít ha vár s kicsit fél / Nem számít a naptárban nyár van vagy tél / Nem számít kulcsra zárt-e a zár / Ha nyitott vagy, hidd, nincs akadály

Nem számít hol hallod e dalt / Nem számít más kiért zeng diadalt / Nem számít ha néha tévútra térsz / Ha lassabban jársz is, tovább érsz

Nem számít ha lelkembe látsz / Nincs semmi titkom nincsen máz: / S nem gyötri szívem már a láz / Barátom lettél ma úgy vigyázz!

l

1)

Szemek egy képen visszanéznek nap nap után / Mint a gyöngy lenn tenger mélyen, úgy, némán szólnak ők hozzám

Hogy mi is a titkuk? Nem tudom meg soha tán, bárcsak megsúgnák, hogy ránk mi vár! / Múzsák, halljátok hangom mint kiált?!

2)

Csak állok és várok kettétört szívem annyira fáj / A nyár lehűt s én jéggé vállok, mért’? Tavasszal mért’ oly szürke a táj?!

Míg virágok nyíltak a fecske is könnyen szállt, a Nap mosolyát szórta le ránk, s a Hold kívánt “jó éjszakát” / Utolsó csókunk átszövi álmaim fonalát…

[bridge]

Nem bírom el, nem, csak jönne már egy új szerelem, új szerelem kell nekem

[ref]

(v:) Új szerelem, igen, igen, a leckét most újra veszem

(v:) Új szerelem, ami kell, keresi mindkét szemem

(v:) Új szerelem, igen, igen, nyújtom felé két kezem

(v:) Új szerelem, ami kell, támadj majd védekezem

(v:) Új szerelem, igen, igen, új szerelem az ami kell, most nekem...

[blues, improvizáció vokállal]

l

1)

Mondd, mennyit ér egy kert virágok nélkül? (v: mondd mennyit ér) / Mondd, mennyit ér a gyertya ha lángja nem ég? (ha lángja nem ég)

Mondd, mennyit ér egy ágy álmok nélkül? (mennyit ér) / Mondd, mennyit ér ha ez a dal majd felcsendül?

Mondd, meddig tart a csend zene nélkül? (mondd meddig tart) / Mondd, meddig vár a szív mielőtt megáll? (a szív míg megáll)

Mondd, mire jó egy válasz kérdések nélkül? (mondd mennyit ér) / Mondd meg, mit ér egy csók, melyre csak vágysz?

[ref.]

Öntözz meg kérlek, s gyújtsd meg a lángom! / Álmodj tovább, dúdolva várj!

Szólj zene szólj, időn és téren át! / Szólj és vidd válaszom, hogy a csókot csókkal áldd!

2)

Mondd, mennyit ér egy tó halak nélkül? (mondd mennyit ér) / Mondd meg, kit vár a kapu, mely kulcsra zárt? (mondd meg kit vár)

Mondd, meddig él az erdő fái nélkül? (mondd meddig él) / Mondd ki, ha félsz, ha fenntről lenéz, Ő is szédül!

Mondd, mennyit ér, egy ház szomszédok nélkül?(mondd, mennyit ér) / Mondd, merre tart az út amelyen jársz? (mondd merre jársz)

Mondd el mit látsz egy képen emlékek nélkül? (mondd el mit látsz) / Mondd, mit mesél az a vén és bölcs Tanár?

[ref]

Öntözz meg kérlek s gyújtsd meg a lángom! / Álmodj tovább, dúdolva várj!

Szólj zene szólj, időn és téren át! Szólj és vidd válaszom: a csókot csókkal áldd!

l

Jöjj, bújj csak lágyan hozzám, a gyertya lángja ég, pezsgő hűti a szám, a holdvilágnál

árnyéktáncot lejt most a szél, hagyd a munkát, csókod száz aranyat ér, szükségem van

Rád! Súgd fülembe a szót! Ölelj át és élvezd a tengernyi jót mit testünk kínál!

Érints meg, halld mit mond a szív, forrón dobbant, ritmussal kérlel és hív. Kérlek, ne várj tovább!

Ajkam ajkadra nő, Ádám férfi, Éva meg nő...

Mmh, édes méz ízű bűn, kenyéren s vizen éltünk, nem e tiltott nedűn. / A kígyó csendben siklik tova a fűn, mint cérna a tűn.

Nem vagy már rég kisfiú, a szerelem gyümölcse kevély és hiú. / Jöjj hát bújj csak lágyan ide hozzám, én Éva, te Ádám...

l

Újra, újra elindulok a helyre mely mindig vissza hív / Hol a só ízű tenger oly édesen ringat s megpihenhet a szív

A képzelet könnyű szárnyon száll

E helyre nem vezet sem út sem ösvény, a repülő sem visz el / Oda nem juthatsz el ha a csodákban többé már nem hiszel

Csak szemlehúnyva gondolj rá

Az álmodozás megvédi a szíved ha vágyaid árnya tovaszáll / Látom a házat, csókjaink kertjét és dúdol a szél, ha arcomhoz ér

A húrok hangja elkísér …

l

1)

Lenn és fenn az út porában Jár egy szürke pár / Befűztél régen, kedves, én követem lépteid nyomát / Te meg csak mész, (az) orrod után

[ref:]

2)

Kertek, parkok, játszóterek, ugróiskolák…/ Koptattunk járdát, zebrát, futva a villamos után / Táncoltunk jégen s parkettán

[ref:]

3)

Sűrű ködben, szélviharban, erdőn s réten át / Volt úgy, hogy félre léptünk, vagy megcsúsztunk sziklák kőporán / Ránk léptek néha s mondták: bocs’, igazán!

[ref:]

4)

Esőben és hóviharban, hídon s vészen át / Kiálltunk egymás mellet, hordtuk az utca sok sarát / Jártunk mint két régi barát

[ref:]

l

Csillagfényű éjszakákon rám talál egy régi álom / Hogy légy szobámban a fény egy gyönyörű nap reggelén

Együtt jártunk kéz a kézben, megpróbáltam mégsem értem / Hogy mért’ futottál el…? Tudod a csend most nem felel…

Múlt ködébe bújtatnálak, de nem lehet, ó nem, hisz hajt ma még az a tiszta tűz mely érted ég

Sosem húny ki tán, velem ébred minden éj után

Had teljen meg most a szívünk, s ha majd tovább megyünk (itt) marad velünk…" az emlék (az érzés)

Csillagfényű éjszakákon új mesét mond most az álom, hisz mind elmúltak már:

Ősz, tél, tavasz és nyár, egy kósza napsugár meglátod majd csak ránk talál…

l

Joe állt a menny előtt, tétován, tíz után / Becsengetett és várt, várta a csodát / Egy hölgy kijött és rámosolygott:

Joe csendben nézte őt, fejében múltja járt / A nő hát átölelte, a fülébe dúdolt / Joe egyszer csak rádöbbent, hogy / Bankói miatt lesz itt frankó hisz neki nincs vonzereje

Így aztán Joe búsan sírdogál, szorítva kedvesét / A nő letörli könnyét, övé egy éjen át, Pirkad már mikor megszólal:

[latin és impro]

l

Álmaimban arra vágyom, egy szép napon majd együtt játszuk a “két szerelmes párt”

Kérlek tarts ki tovább, várj meg, hidd el nem lankad a vágy!

Csillagok s holdfény, rájuk nézek minden éjjel és arcod néz le felém

Náluk lakom albérletben, bért fizetek hű reményben s ők őrzik álmaidat

Ne add fel, mosolyogj rám és én ott leszek mind ezután!

Szeress, kérve kérlek bízzál bennem, szeress, hallgass a szóra

Szeress, hidd el minden jóra fordul, szeress, mondd el mi fáj, oh kedves

Nem kell semmi nélküled, gyere vissza hozzám!

Távol tőled rég, nem tudom hogy mért’ fáj úgy a sok-sok kedves emlék

Magányomban téged várlak, minden reggel, minden éjjel hallom hangjaidat

Dalban mondod a szót, azt a szót ami százszor is jó!

Ugye szeretsz engem még, féltve őrzöm a titkot mit érzek irántad hisz tiszta és szép

Gondolatban átölellek, vállad felett ábrándozva a jövőt képzelem el:

A képen minden oly egyszerű, forró és édes ízű!

Szeress, kérve kérlek bízzál bennem, szeress, hallgass a szóra

Szeress, hidd el minden jóra fordul, szeress, mondd el mi fáj, oh kedves

Nem kell semmi nélküled, gyere vissza hozzám!

l

Szegény leány sírdogál, a hajó meg mindjárt dudál, Matróz csendben álldogál, kendőt szorít nem lóbál.

Ellenőrzünk pár csomót, hajócsavart és motort, kézzel font horgonykötél, a Matrózélet nem tökély

Fokvárosban banán nő, de messze még a kikötő, fejünk felett száz sirály, a matrózból nem lesz király!

Eltört lábú kapitány, kabinjában karib lány, ápolja és bíztatja, hogy meggyógyuljon az ina.

A főkormányos tiszti rang, a zátony lenn sötét barlang, ha ráfutunk az csúnya hang, megkondul a vészharang

Ha a mentőcsónak léket kap, van nálunk egy derék pap, bátor lelkész nem apát, mond értünk egy szép imát.

A szakácsnak nagy bajsza nőtt, a harcsalében benne főtt, megesszük majd ebédre, nem vetjük a szemére.

Liszabonnál van egy lány, hogy kié lesz az nagy talány, hogy megnézzük a szép haját, el kell érnünk Ibizát!

Bárkánk orra jobbra tart, a matróz meg vitorlát hajt, rumot nem kap csak teát, az árbócra szerel csigát

Afrika erős és nagy, ha nem vigyázol bajban vagy, a tengerész sok vizet nyel, míg partjainál körbe kel

Gibraltártól Zanzibár, közben Szuez és Szudán, Mekka és Etiópia, az Óceánon át Kenya

Maputó majd Szenegál, a matróz mindig talpon áll, ha Ghána partján lehetne, az őserdőben heverne.

Válladon a fény kényes fátyol, bőrödhöz sem ér, csak hogy mégszebb légy.

Riadt gyöngy a csönd, sápadt ékszer, nem is fontos már amit mondhatnánk...

Csak Te, csak én, gyönyörű veszély, Csak Te, csak én, örök szenvedély

Mindent lehet másképp, hogy rám találj, érints meg, hogy érezd nincs más szabály...

Csak Te, csak én, gyönyörű veszély…

Arcodon a könny lázas párna, ajkad szegletén, majd egy csókhoz ér.

Hajszál vékony jég, táncolj bátran, olyan könnyedén, ahogy senki még...

Csak Te, csak én, gyönyörű veszély, Csak Te, csak én, örök szenvedély

Csak Te, csak én, emlék és remény, Csak Te, csak én, kérlek ne beszélj

Hidd el, hogy a kulcshoz most illik a zár, álmodd, hogy a távolban két ember jár:

Csak Te, csak én, gyönyörű veszély, Csak Te, csak én, örök szenvedély

Csak Te, csak én, gyönyörű veszély, Csak Te, csak én, szenvedj és remélj

Csak Te, csak én, kérlek ne beszélj, Csak Te, csak én, örökhű szeszély

Csak Te, csak én, emlék és remény, Csak Te, csak én, gyönyörű veszély

l

Kell, hogy legyen egy hely, ahol majd összeáll a kép / Kell, hogy legyen egy hely, ahol a szabálytalan szép

Kell, hogy legyen egy hely, ami nincs távol s nincs közel / Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el

Kell, hogy nyíljon egy tér, amin virágot hord a szél / Kell, hogy nőjjön egy ág, ami majd gyümölcsöt szór le rád

Kell, hogy várjon egy kéz, amit foghatsz, hogy ha félsz / Kell, hogy szóljon egy szó, ami nem kifordítható

Kell, hogy legyen egy hely, ahol megfakul a zaj / Kell, hogy legyen egy hely, ahol zűr sosem zavar

Kell, hogy legyen egy hely, ami elrejt hogy ha kell / Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el

Kell, hogy álljon egy híd, amin kedvesedre vársz / Kell, hogy legyen egy domb, amiről otthonodra látsz

Kell, hogy várjon egy kút, amiből szomjad olthatod / Kell, hogy menjen egy út, amin járhatsz amíg élsz

Kell, hogy legyen egy hely, ahol függöny csak az ég / Kell, hogy legyen egy hely, ahol az elég épp elég

Kell, hogy legyen egy hely, ami ringat ha átölel / Kell, hogy legyen egy hely, amit nem ronthatunk el

l

1)

Ahogy visszanéztél rám onnan a lift elől, kicsit elviselhetőbb lett az az átkozott délelőtt.

Az autóm épp elromlott, a villamos sem várt, négy helyen vártak délig, az egész napom fejre állt.

[ref]

Ez egy délelőtti dal, és egy délelőtti lány, talán meg sem ismerném, ha este meglátnám.

Ez egy délelőtti dal, és egy délelőtti lány, talán meg sem ismerném, ha valahol meglátnám.

2)

Aztán beléptél a liftbe, persze minden ment tovább. Talán megálltam egy percre, vagy nem is tudom már de

Ahogy visszanéztél rám azelől a lift elől, kicsit elviselhetőbb lett az az átkozott délelőtt...

[ref]

Ez egy délelőtti dal, és egy délelőtti lány, talán meg sem ismerném, ha este meglátnám.

Ez egy délelőtti dal, és egy délelőtti lány, talán meg sem ismerném, ha valahol meglátnám.